Életem legnagyobb szenvedélye a motorozás volt, de sajnos egy balesetben elvesztettem mindkét lábam és kerekesszékbe kényszerültem.
Talán itt kezdődött a Csikó-féle palacsintasütés és a palacsintasütőgép története is. A magam részéről mindig is szerettem segíteni az embereket és roppant jól esett, hogy a felépülésemet nagyon sok barát, ismerős és idegen segítette. Mindig sokat gondolkodtam azon, milyen módon tehetném ezt továbbra is. Első körben kürtöskalácssütő-gépet gyártottam, hogy pénzt gyűjthessek a rászoruló embereknek, sorstársaimnak. Sajnos ez az út nem járt sikerrel, mert az ezzel járó sok munka és befektetés nem hozott érdembeli eredményt. Ezért a Béla barátomtól elkértem a 3 éve tárolt videofilmet, amin Afrikában egy palacsintasütőgép látható. Ez a gép 300 db palacsintát süt le óránként! Úgy gondoltam, ez a projekt az, amivel tudok segíteni sorstársaimnak! Azon nyomban el kezdtem gyártani, építgetni a gépet. Két-három hónap elteltével jöhetett az első gép teszt üzeme.
Nagyon sok időm volt benne, de összejött. Viszont kipróbáltuk és nagyon nehezen sült rajta a palacsinta többször leszakadt, odaégett! A barátok visszajelzései sem voltak túl biztatóak. Több ízben hallottam, hogy húzd ki a MÉH-telepre, úgysem fogsz rajta sütni soha. Az én kedvem is sokszor elment tőle, de csak nem hagyott nyugodni a szerkezet. Újra és újra nekiálltam bütyköltem, csináltam rajta valamit. Körülbelül egy év múlva eljutottam arra a szintre, hogy nagyjából ment. A hibákból tanulva csináltam még egy gépet és most jobban figyeltem az esztétikára, a funkcionális kialakításra, és kijavítottam rajta a létező összes hibát. Amikor elkezdtünk rajta sütögetni apró hibák még voltak, de ez a gép már jól ment.
Több éve húzom vele a palacsintát, de még néha most is okoz néha meglepetést!
Körülbelül másfél év alatt készült el a két gép. Közel kétezer óra munkám van benne és közben 400 liter tészta végezte a földön! Ráadásul, nagyon nagy meló a sütés, rengeteget kell pakolni, nagyon sokat kell mosogatni és arany tisztának kell lenni mindennek, hiszen itt élelmiszerrel dolgozunk és több ezren is ehetnek a palacsintából. Nem lehet hibázni mindennek tökéletesen flottul kell mennie, mindennek tökéletesen precíznek, tisztának kell lennie! Viszont számomra megéri a rengeteg munkát belefektetni. Nagyon jó érzés látni az emberek, a gyerekek arcán az örömöt, az elégedettséget, a csillogó gyerek szempárokat. És a tudat is nagyon jól eső érzés, ha egy felkérés után segíteni tudtam az embereknek.
